Gold Károly állami bakó 1859-ben született, budai sváb családba, Gold Károly és Böhm Anna gyermekeként. Ezzel a ténnyel csak maga a hóhér nem volt tisztában, egy újságírónak bevallotta, hogy nem emlékszik pontosan születésének évére, amit valahova az 1860-as évek közepére saccolt. Sajnos a Gold Károly életútjához tartozó bizonyos részletek, és momentumok legkevésbé megbízható krónikása maga Gold Károly, mivel történetei néhol ellentmondásosak, illetve nyilvánvalóan valótlanok. Mint például a közreműködésével végrehajtott akasztások száma, amit ő bőven 300 fölé becsült, miközben tudjuk, hogy a Gold Károly regnálása alatti 40 évben körülbelül 130-140 halálos ítéletet foganatosítottak.

Mivel Gold bácsi már 65 éves kinevezésekor, amikor is a hírlapi bulvár felkapja, a homályos, töredezett emlékképek akár korának is betudhatóak. De nem élesíthette a korosodó hóhér memóriáját az a minimum egy liter bor sem, amit saját bevallása szerint egész életében minden nap elfogyasztott. Elmondása szerint, az italozás révén került az igazságszolgáltatás zsoldjába is. Kocsmai barátság fűzte Kozarek hóhér egyik segédjéhez, aki poharazgatás közben rávette, hogy váratlanul elhalálozott kollégája helyére ugorjon be egy közelgő kivégzés alkalmával. Az éppen csatornatisztítóként dolgozó Goldnak megtetszett a pribék munka, és 1888 decemberében Gold Károlyt kinevezik hóhérsegédnek.

A bakó mellett az ügyesebb asszisztensnek bizonyul, mivel már első hóhérsegédként pályázik Kozarek halála (1894) után a megüresedett állásra. Bármennyire is a legesélyesebb a 90 pályázó között, - a főügyész szóban már neki is ígéri Kozarek helyét - végül nem ő lesz az új hóhér. 1894-ben, szakítva a hagyományokkal, az új állami ítéletvégrehajtó nem a szokásjog szerint, és nem hóhércsaládból kerül ki, hanem pályázat útján Bali Mihály faddi földműves lesz az állami ítéletvégrehajtó. Gold szomorú, és csalódott, úgy gondolja, az új hóhérnál jobban rászolgált a hivatalra, amit már hét éve panasz nélkül szolgált ki.

Mivel az új pályázati rendszerben „civilek” is indulhattak, szintén újításként vezetik be a leendő hóhérok gyakorlati oktatását, majd vizsgáztatását. Mivel Gold Károly maradt az első segéd, és ennél fogva a hóhér akadályoztatása esetén hivatalosan helyettesítheti azt, együtt kezdi meg a kötelezően előírt bizarr tanfolyamot Balival. Ajtay Sándor törvényszéki orvos vezetésével két héten át, az orvostani intézetben akasztották a hullákat, törték a csigolyákat. A tréning végén az aspiránsoknak a törvényszéken felállított akasztófán, Kozma Sándor királyi főügyész előtt kellett két holtesten bemutatniuk a modern polgári akasztás helyes fogásait. (Az oszlopakasztófás kivégzés pontos menetéről ebben a posztban olvashatunk.) A sikeres vizsgát követően Bali Mihály lesz az országosan működő egyetlen hóhér, az ekkor már 36 esztendős Gold Károly pedig továbbra is első hóhérsegédként asszisztál a bakó mellett.

De hiába a főpribékség, az addigra már négy gyermekes Gold Károlyra, és családjára nyomorúságos évek várnak. Az alkalmankénti, szűkös hivatali díjazásából nem sokra telik, ezért számtalan ipari segédmunkával próbálkozik az évek során, de tartósan sehol nincs maradása. Mikor híre megy az állami funkciónak, a munkások nem tűrik meg maguk közt, így munkaadói is elfordulnak tőle. Felesége szerint nem elég, hogy urától viszolyognak az emberek, mérsékelt ambíciói, és gyermeki ügyetlensége is sokat ront helyzetén. Sokévi tengődés után végül már majdnem 60 évesen, házmesterként találja meg a helyét az Egressy út egyik villájában, ahonnan a kocsmába jár csak el, vagy nagy ritkán valami alkalmi munkába, még ritkábban akasztani.

Némi anyagi, és szakmai fellendülést csupán a tanácsköztársaság bukása utáni statáriális törvénykezés időszaka hoz számára 1920 után. Az állami bakónak annyi akasztanivalója akad, amennyit egyedül már nem bír, így Gold bácsi a vidéki akasztásokat önállóan végezheti, két új segéddel. Mivel a nyaktöréshez nincs benne olyan roppant erő, mint Baliban, Kozarek módszerével, a fullasztásos technikával dolgozik, ahogyan azt első mesterétől látta. Rendszerint kommunistákat akaszt, akiket nem szívlel, főleg a púpos, vörös Korvin-KIein Ottó iránt érez nagy ellenszenvet, de máskülönben sem sajnálja a halálra ítélteket. A törvény az törvény, és a bíróság mindig tudja, hogy milyen ember az, akinek az akasztófán van a helye – állítja. Az akasztás közben nem érez semmit, előtte, és utána is jól alszik, jól eszik. Büszke, hogy ott lehetett a Cserny „Jóskáék” kivégzésénél, amikor 14 kommunistát kötöttek fel egy délelőtt. De a statáriumnak vége lesz, még amnesztiát is hirdetnek, ritkulnak az akasztások, és Gold bácsi megint szomorúan tengődik egyik napról a másikra.

Bali Mihály egészségügyi okok miatt 1920-tól már nem jár el akasztani faddi birtokáról, Gold Károly helyettesítheti országosan a kivégzéseknél. De hiába, ha nincs kinevezés, marad a hivatali besorolás, és a kevéske állami apanázs. Hónapokig majd minden nap bejár az ügyészségre és érdeklődik, nincs-e valami munkára kilátás, de a kapott válasz után mindannyiszor lehangolva távozik. Haragszik Balira amiért nem vonul nyugdíjba, minek neki a hóhéri fizetés, ha ott a nagy birtoka vidéken! Különben meg, akasztani is ő tanította ki, ráadásul panamával nyerte el a hóhérságot, ami őt illette volna már akkor is.

Végül már a minisztériumból is üzennek Balinak, vagy teljesíti a kötelességét, vagy nyugdíjba vonul. De a bélbajos hóhér csak küldi az orvosi igazolásait tovább, nem vonulna még vissza, mivel már csak egy év hiányzik, hogy harmincra duzzadjanak szolgálati évei, ami után már kiemelt a nyugdíj.

Végül csak kitelik a három dekád, és 1925-ben Bali Mihályt végre nyugdíjazzák, helyére pedig pályázatot írnak ki. Hiába itt a várva várt alkalom, a 65 éves Gold bácsit teljesen letaglózza a hír, hogy a pályázatban fiatal, vasidegzetű, életerős és izmos fiatalembert keresnek. Hallgatagon üldögél napközben a konyhában, a kis zsámolyon, vaskos tenyerébe hajtja ősz fejét, és búsongva mereng. Folyton azt ismételgeti, hogyha csakugyan mellőzik, és helyette egy tacskót neveznek ki főhóhérnak, öngyilkos lesz, vagy pedig elbujdosik messze földre. Azért maradt csak hosszú éveken át fáradságos foglalkozása mellett, mert biztosra vette, hogy a türelmes várakozás, és nélkülözés jutalma a kinevezés lesz. Kérvényt ír az igazságügyi miniszterhez. „Hová megyek ha mellőzni fognak? Koldulni? Hisz a hóhérnak még egy falat kenyeret se vet senki, mert ki van közösítve a társadalomból. Pedig hát jobb hóhért úgysem találnak nálam, mert panasz sohase volt még rám. Finoman dolgoztam mindig, és sohasem voltam erőszakos az elítéltekkel.”

A rimánkodás úgy tűnik meghallgattatott, mert Gold Károly első hóhérsegéd, 1925. május 8-án, Sztrache Gusztáv főügyész előtt leteszi az esküt, és kinevezik állami bakóvá. Némi kellemetlen közjáték a ceremónián, mikor az alázatos, könnyekig hatódott új bakó kezet csókol a főügyésznek, ami a közhivatalnoki eskütételek nem éppen protokolláris része.

„Na, most meg van elégedve, úgy-e? - kérdi tőle Fazekas főigazgató - teljesült a leghőbb vágya, kineveztük. Nagyon, nagyon köszönöm, nagyságos uram, mondja boldogan a meghatottságtól szinte remegő hangon Gold Károly, hiszen harminchét esztendő óta végzem a dolgomat hiba nélkül, megérdemeltem a kinevezést.”

Gold bácsi boldog volt, nyugodtan jelent meg az orvostani intézet kötelező akasztási tanfolyamán, hiszen tudta, hogy ennyi véghrehajtással a háta mögött az már csak formaság. Eleinte szívesen nyilatkozott az újságíróknak is. Hiába évek óta ő akasztott Bali helyett, az érdeklődésre csak a kinevezéssel szolgált rá. Az akasztások után, a gyűjtőfogházzal szemben lévő kocsmában válaszolt a kérdésekre, ameddig két korsó söre tartott, azután felkapta a bőröndjét és hazaindult.

Az újságírók viszont nem szerették az új bakót. Az alázatos képű, hajlott hátú, galambősz, istenfélő öregemberben semmi sem volt elődeiből. Gold bácsi nem sugárzott sem erőt, sem tiszteletet. Jámbor nyárspolgárnak írták le, zsíros kalapban, és elnyűtt cúgos cipőben, mint egy kimosakodott kőműves.

Léderer Gusztáv akasztása (1926) után, több újság is a bakó ügyetlenségéről, és a csendőr főhadnagy hosszúra nyúlt haláltusájáról írt. Mindezekhez hozzátéve, hogy az öreg állami bakót ideje lenne nyugdíjba küldeni. Az önérzetében sebzett Gold Károly azonnal felkereste hivatali gazdáit, és engedélyt kért, hogy a polgári lapok ellen hitelrontás, és rágalmazás címén eljárást indíthasson. Elöljárói végül nem járultak ehhez hozzá, de a feldúlt hóhért biztosították elégedettségükről. A hóhérsegédek is védelmükbe vették, ugyanolyan jól akaszt a Gold bácsi, mint a kinevezés előtt, állítják, csak addig nem foglalkoztak vele, most meg hirtelen ügyetlennek, és öregnek látják. Az állami bakó ezután már nem állt szóba az újságírókkal. "Félek tőlük mint a tűztől" – mondja. Néha egy-egy félmondatot még kihúznak belőle az akasztások után, azonban Gold bácsi többet nem mond. De úgy tűnik az újságírók sem foglalkoznak vele már a Léderer ügy után. Mivel a Horthy rendszer egy emblematikus közszolgájáról van szó, gyanítható, hogy esetleg a felsőbb szintekről is rápiríthattak a kekec orgánumokra.

Az utolsó Gold bácsival készült beszélgetésből 1926-ban annyit még megtudunk, hogy 44 év házasság után meghalt a felesége. A lányaival összekülönbözik, ezért el kellett jönnie az Egressy úti házmesterlakásból. Pár utcával odébb beköltözik egy özvegyasszonyhoz, akivel még nősülni készül, mert feleség nélkül nem bírja ki. Tessék megírni, hogy nagyon szeretem a foglalkozásomat, és amíg bírom, dolgozni akarok az országnak – szögezi le a beszélgetés végén.

1928 december elején Gold bácsi szokás szerint megjelenik az ügyészségen havi járandóságáért. Kedélyesen, és jókedvűen elegyedik szóba az útjába kerülő hivatalnokokkal. Másnap viszont hirtelen rosszullét fogja el. Családja már papért küldene, de Gold bácsi nem engedi, nyugtatja a körülötte állókat: múló rosszullét csupán, hamarosan jobban lesz. A másnap reggelt viszont már nem éli meg, éjszaka szívinfarktust kap, és 69 évesen meghal.

Gold Károly elődeit és utódait, gyakran roppant erejük, megjelenésük, eleganciájuk, vagy esetleg humoruk tette egyéniséggé. A küllemtelen, szűkszavú, szerény sváb bakóról sajnos ezek egyike sem volt elmondható, ezért ennyiben kilóg kollégái sorából. De már megjelenik benne az ítéletvégrehajtók egy új prototípusa, a jámbor kisember, akit az anyagi szükség sodor az akasztófa mellé. Pont ilyen figura lesz már a pár év múlva színre lépő Bogár János is. Erkölcsileg viszont nehéz ítéletet mondani az állam hóhérai felett, hiszen egy olyan korban gyilkoltak az állam nevében, amikor az állam ezt százezrektől várta el Európa csataterein.

Kövessen minket Facebook oldalunkon is!

Források: Arcanum.hu, Hungaricana.hu, Google.com