Arra vállalkozunk, hogy megidézzük a városi igazságszolgáltatás
történetének véráztatta fejezeteit, szereplőit és díszleteit.
Bemutatjuk a nyilvános kivégzések pontos menetét, azok hatását a városlakókra,
valamint ezek évszázados változásait.
Felfedezzük a nyilvános vesztőhelyek egykori területét, elmeséljük kihatásukat
környezetükre és a város fejlődésére.
Bepillantunk a pesti és budai hóhérok életébe, megmutatjuk hol laktak, hogyan éltek és milyen
feladataik voltak a vérhatalom megvetett zsoldosainak.
A témákhoz kapcsolódó városi sétaprojektünk: szazholtas.hu
Takács János rablógyilkost ma már nehéz lenne a világ legszerencsésebb emberének nevezni, bár volt az életében 22 óra, amikor ezt túlzás nélkül állíthattuk volna. Takács ugyanis azon kevesek közé tartozott, akik túlélték a saját kivégzésüket. Az 1880-ban megesett csodaszámba menő feltámadásról szóló beszámolók még a monarchia határait is túllépték. A szenzációs eszmélés azonnal számos jogi kérdőjelet vetett fel, de mivel Takács csak egy szűk napra csatlakozott újra az élőkhöz, a törvény képviselőinek nem kellett a már halottnak nyilvánított gyilkos sorsáról újra dönteni. A hivatalos vizsgálatok szerint senki sem hibázott, de ha alaposan körbejárjuk az esetet, látni fogjuk, hogy a „győri csudát” többen is ...